Mikor gyerek voltam és kamaszodni kezdtem, a testem változásnak indult. Mélyült a hangom, szőrök jelentek meg a karomon, a lábamon. A hamvas kisgyerekből valami furcsa torzó, idegen lény lett. Idegen volt ez a test számomra és főleg az az érzés, hogy ebben én vagyok. Akkor éreztem először: már nem vagyok szimpatikus. Magamnak sem. Sőt, első sorban magamnak nem.
Teltek az évek és kemény munkával megszoktam, megemésztettem a helyzetet, még az önbizalmam is lassan helyreállt. Így végül elvoltam évekig felnőttes önmagammal.
Igen, igen, de megint múlik az idő és változom. Kicsit vastagabbak a végtagjaim, mint voltak, a szememen táskák, őszebb a hajam, ami alapvetően nem zavarna a hétköznapokon, hiszen nem látom magam kívülről. A lelkem gyakran ugyanolyan friss és fiatalos, mint régen. Csak amikor a tükörbe nézek vagy fotón látom ezt a testet, megint érzem: már nem vagyok szimpatikus. Magamnak.
Megint kezdődhet hát a kemény munka, hogy megszokjam, megtanuljak élni vele, levetkőzzem a hiúság béklyóját. De meddig tart? Mire megemésztem, újra változik majd a testem és indulhat újra a barátkozás önmagammal mindhalálig? Nem tudom. Csak azt érzem: már nem vagyok szimpatikus. Önmagamnak. És talán már másoknak sem...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
dreamy4ever 2008.06.13. 15:00:35
dreamy4ever 2008.06.13. 23:21:00
dreamy4ever.blogter.hu
dreamy4ever 2009.05.22. 10:30:17
Előre elnézést kérek az alábbi hosszabb idézetért, de talán segít.
"Gondolatok a szépségről
Mi a szép, a szépség? Mitől szép valaki? Ezeket a kérdéseket igen sokan tárgyalták már filozófiai, esztétikai és más tanulmányokban. Ezt a rövid írást egy talán sokak számára közhelynek tűnő mondattal szeretném kezdeni: Az igazi szépség belülről fakad. Sajnos nagyon sokan nem veszik észre ezt, és azzal vannak elfoglalva, ami a szemük előtt van. Nem látják - mert talán nincs is rá látásuk -, hogy a valódi szépség sokkal több, mélyebb, teljesebb, mint a külcsín. Én is gyakran beleestem abba a hibába, hogy a külsőt, külsőségeket tekintettem elsődlegesnek, s ez alapján mértem és néha sajnos mérek embereket. Eric Knight sorai megdöbbentően illenek mai társadalmunkra, pedig több mint hatvan évvel ezelőtt született Légy hű magadhoz c. könyve, melyből a következő idézet is származik: "A moziban az ember mindig számíthat arra, hogy vagy a lány fürdik meg a férfinép örömére, vagy a hős zuhanyozik, hogy a rajongó lánykákat megborzongtassa. És nézd csak meg, mennyire hozzájárult ez a közízlés színvonalának emelkedéséhez. Új normák születtek, amire törekednünk lehet. A régi jó időkben nagyon kevés személyes tapasztalatra támaszkodhatott az ember. Ma már viszont mindenki tudja, hogy fest az egész Hollywood hálóingben, vagy még hiányosabb öltözékben. És gondold csak el, hová vezet ez! A régi időkben az ember megelégedett azzal, ami éppen jutott neki. Kaphatott egy lányt olyan alakkal, mint a középen átkötött fűrészporos zsák, s talán azt hitte róla, hogy a hölgy maga a megtestesült Aphrodité. De ma már egész másként nézi ám a dolgokat. Most már a filmcsillagok mércéjével méri a párját. Ez pedig nagyon ösztönzően hat az egész női nem színvonalára..."
Persze nem kell csak a férfiakra gondolnunk itt. Sajnos sok nő is a külső alapján keresi társát. Talán nem véletlen, hogy a házasságok több mint fele végződik válással. Nagyon sok embert láthatunk, akik arra törekszenek, hogy szebb, formásabb idomaik legyenek, de elmulasztják ápolni lelkiviláguk szépségét.
A testi szépség valójában mulandó, mégis annyian igyekeznek lassítani az éveket és az öregedés folyamatát. Csernus Imre is ír Drogma című könyvében azokról az emberekről, akiknek az értékrendje alkalmazkodott a reklámfelületeken, a médiában látottakhoz, ahol az öregedés, a ráncok, a narancsbőr a legnagyobb ellenség. Sok negyvenes nő és férfi próbálják mindenféle módon fiatalítani magukat. Láthatunk ötvenes éveikben járókat, akik úgy öltöznek, mint a fiatalok, sokszor bohócot csinálva magukból.
A szépség valóban fontos minden korosztály számára. A nagy kérdés az, hogyan érhetjük el. Az egyik fontos tény, hogy a belső harmónia, a valódi szépség mindig visszahat a megjelenésünkre is. A külsőnk változását, illetve romlását nem tudjuk igazából befolyásolni, ám a "belsőnk" napról napra egyre szebb és szebb lehet. Ami pedig ebből következik: minél szebb valakinek a lelkivilága, annál inkább meg fog látszódni ez a külsején is. Nyugalmat, derűt, békességet sugárzik magából. A tekintete, a mozdulatai, a mosolya valódi szépségről árulkodik. (Még akár fogak nélkül is. Az egyik kedvenc aforizmám szerint a ráncok csak a mosoly helyét mutatják.) Az igazi szépség elérhető cél, de ha pusztán a külsőnkre tekintünk, elmegyünk a lényeg mellett.
"Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van." (I. Sámuel 16,7/b)
A valódi szépség sokkal inkább meglátszik apró, mégis nagyon fontos dolgokban. Ahogyan valaki átadja helyét a buszon, ahogy megsimogatja egy kisgyermek buksiját, ahogyan a munkáját végzi csendesen, mégis tisztességgel és a legjobbra törekedve, vagy amint rámosolyog valakire, s betölti mások szükségleteit - ez az igazi csoda, és ez tükrözi azt az igazi szépséget, amit mindannyian elnyerhetünk. Ha erre törekszünk és ezt keressük, valódi társra lelhetünk és valódi társak lehetünk."
(Horváth Gábor)
Forrás: www.jelek.hu
Amúgy meg nekem szimpatikus vagy :)