Nem is tudom, van-e ettől szebb tradició. Emberek összejönnek, leülnek együtt és eszik a hagyományaik szerinti ételeket, de főleg sört isznak, literes korsóból, kitűnő minőségben és parádésan szórakoznak. Társasági élet a javából!

Hát itt jártunk, már régi vágyam volt, hogy megnézzem. Megérte. (Maradtunk volna még, de nem lehetett, bár a fesztivál 2 hétig tart.)

Ilyen nincs még egy a világon! Emberek milliói áramlanak Münchenbe (akár egy újabb olvasztótégely), hatalmas, díszes sátrak épülnek, mellettük vidámpark, de ami megdöbbentő, hogy olasz, német, francia, kínai, amerikai, magyar és ki tudja még hány náció csak azért látogat ide, hogy részese legyen ennek a fergetegnek. A sors iróniája, hogy 2 órát álltunk sorba az első korsó sörért a világ legnagyobb sörfesztiválján. Egyszerűen reggel 9-re dugig megtelnek a sátrak (egyenként akár 1000 főt befogadó volumennel) és órákat kell várni, hogy akárhová bejuss. Ahhoz, hogy beléphess enni is kell, majd össz 2 órát maradhatsz, mert jön a következő turnus és a pincér kitessékel. Egyszerűen ez a politikájuk, hogy minél többen juthassanak hozzá az élményhez.

Viszont benn mindenki sörözik és eszik. Jobban mondva sörözik, sörözik, eszik és megint sörözik. Literes korsóból persze, mint már mondtam. Mindenki haver, angolul, németül, olaszul ismerkedünk egymással, mindenki szóbaáll mindenkivel, koccintunk egymással, barátkozunk és ez mindenkinek annyira természetes, mintha minden nap így élnénk. Testvérekként. (Nemis olyan hülyeség!) Biztos nem csak a sör teszi. Amit viszont a sör tesz, az a mosdók előtti kígyózó végtelen hosszú sorok. Míg a pisilésre várunk, ismerkedünk. Megtudjuk, hogy hasonló fesztivál Stuttgard-ban is van, csak kisebb és később, de a lényege ugyanaz. 

Itt egyszerűen nem látsz rosszkedvű embert. Mindenki vigyorog, bohóckodik, örömtelien kurjongat, dícséri saját nemzetét, amit mindenki megtapsol akárhonnan jött is, és nem etikett miatt vagy illendőségből (mert senki nem venné észre, ha nem tenné), hanem valami ösztönös jószándékból, közösségvállalásból. Mindenki kezében korsó, amit nem könnyű tartani (több mint 1 kg) ezért speciálisan kell hozzányúlni. Az ember ezt nem a fülénél fogja meg, mert nem bírná 2 percnél tovább, hanem átbújtatja a kezét a korsó füle alatt, a korsót a testéhez nyomja és így könnyedén akár fél órát is lehet állva tartani. Az igazán megdöbbentőek a pincérnők, akik 10-15 literes korsót hoznak tálca nélkül a söntésből. Nem csak zsonglőrök, hanem igazi erőművészek is. Napi 8 órában 15-20 kilónyi sört cipelni, az egy férfinak is kihívás a javából.

Be kell vallanom azért, hogy mindezek mellett ez nyilvánvaló üzlet is. Az árak erre az időre a duplájára, háromszorosára emelkednek, a hotelekben több hétre előre le vannak foglalva a szobák, a vendéglők izzanak a munkától, minden megtelik, színültig, és bármilyen jó üzlet is ez a fesztivál már több mint 170 éve, itt igazán senki nem gondol a pénzre, hiszen azért jött, hogy elköltse és jól érezze magát. És ez ígyis van jól. Az abszolút európai civilizáció jólétének kifejeződése és ünneplése. Több millióan elértük, hogy itt lehetünk, megtehetjük és mindenen túl együtt szórakozunk. Nem is tudom. Ha ez az élmény az egész Unió egyfajta megnyilvánulása, akkor az Unió jó ötlet.

Az is érdekes, hogy itt is megvannak azok az apró emberi gyarlóságok, melyeket a precíz , szabályokat tisztelő németekről nehezen tudunk elképzelni. Ha bennfentes a haverod a sörsátorban, egyértelmű, hogy soron kívül bejutsz, mégha telt ház van is, szóval érdemes jóban lenni a biztonsági őrökkel vagy a hostess-ekkel.

Maga a hely érdekes módon a Theresia Wiesen-en van, ami valami mezőt vagy rétet jelenthet németül (nem tudom pontosan), ezért a helyiek az Octoberfestet egyszerűen csak Wiesen-nek hívják, sőt a helyi kocsmákban wiesen bier is kapható, ami a fesztiválról hozott sört takar.

Ez az írás csak egy spontán és rövid reflexiója annak, amit az Octoberfest-en éltünk át, így nem túl szerkesztett vagy átgondolt, de ha le kell zárni valahogy, akkor legalább jól záruljon! Follyon a sok sör le a torkokon, mert ilyet máshol fixre nem iszunk! Bier über alles! :)